Suha Kálmán

Abban a szerencsében volt részem, hogy születésemtől kezdve ismerkedhettem a zene és a hangszerek csodálatos birodalmával. Cimbalommal kezdtem, majd hegedűvel és nagybőgővel folytattam. Ezután jött a gitár és a saxofon.
Már négy éves korom óta valami különös vonzalom köt a gitárhoz. Örömöm, bánatom megértője és kifejezője. Tud velem sírni, nevetni, kiabálni és csendben a szívemből szólni.

Sok nagytudású tanárom volt, akik odaadó őszinteséggel segítették nem csak zenei hanem lelki fejlődésemet is, elsősorban Édesapám. Tőlük első hangszereimet, valamint életre szóló útmutatásokat kaptam.

Az 1965-'70. közötti időben az un. hazai "nagy generáció" szinte valamennyi hírességével zenéltem. Sokukkal a mai napig tart a jó viszony.

1970-'86-ig jártam a világot mint zenész. Játszottam világhírességekkel is, mint: Ed Tigpen (Oscar Peterson dobosa), J. Andersen, a jazz élet egyik kivló bőgőse, Janne Sefferson a Jazz-Rock gitáros hatalmassága. Joe Pass-sal sajnos személyesen nem találkoztam, de levelek útján rengeteget tanultam tőle is.

Mindig minden változik, és ez így van jól. Két dolog viszont örök. A Zene és a Család.

A szeretet háttere nélkül számomra nincs muzsika. '86-ban úgy döntöttem, ideje ritkítanom a jövés-menést. Már nagyon hiányzott feleségem és kislányom állandó közelsége. Azóta többnyire itthon dolgozom, bár a "dolgozom" nem a legjobb kifejezés. Zenélek, muzsikálok, élek.

Szeretem a kihívásokat, feladatokat. Szerzőként, hangszerelőként, szövegíróként is kapok felkéréseket. Ttermészetesen több zenekarban oszlopos tagként működöm. A színházi műfaj sem idegen számomra. Mindent szeretek csinálni ami zenével kapcsolatos.

A hétköznapok? Azokat meg kell oldani. Így élek!